2018. 11. 5. - 11. 14. A magyar nyelv másfél hete

Az elmúlt hét szokatlan volt, mert nem szoktam hozzá, hogy ilyen korán gondolkodnom keljen. A magyar nyelv hete volt, amikor három napon át korábban kellett jönni, hogy megírjuk a feladatlapokat. Nem voltak feltétlenül nehezek, de azért kellett érte törni a fejemet. Az első napon közmondások voltak. Itt kettőt nem tudtunk, na, mindegy. Következő: Itt már kellett egy kis logika, mert az adatok után ki kellett találni, hogy melyik emberé melyik bőrönd. Utoljára, régies kifejezések: itt is volt kettő hibánk, de egy volt, amiben biztosak voltunk, és az meg a megkönnyebülészeti körguggolda volt, ami új kifejezéssel mondva WC. Hát mit is mondjak, egyáltalán nem voltunk biztosak abban a tesómmal, hogy egyáltalán helyezést elérünk. Valahogy sikerült, sőt nem is akármilyet. Az első helyezés lett a miénk, aminek nagyon örültünk. Kaptunk egy mappát, és egy oklevelet. Igazából szeretem a magyar nyelv hetét, egy rossz van benne: a koránkelés. Kaiser Donát

A 3. reggel után kiraktak a tanárok vagy a gyerekek plakátokat, amire mindenki ráírhatta a szerinte legszebb, legviccesebb és legjobb hangzású szót. Valaki ráírt egy olyan szót, amit nem kellet volna, ezért Leti csinált belőle egy virágot. A kedvenc szavam a kocsoládé.
A magyar nyelv hetét egy vicces műsorral zártuk. Közmondások, köszönések minden féle ilyesmi dolog volt benne. Szerencsére nekem csak annyit kellett mondanom, hogy „Szép napot!”  Én nagyon nem szeretek szerepelni, de Kriszta néni osztályának arról is „papírja van” hogy indulni kell a magyar nyelv hetén, meg arról is, hogy szerepelni kell.  A próbákat meg az egész műsort is élveztük, mert nem kellett annyira komolyan venni, mint például egy aradi vértanúkat.  Kaiser Dorka

div lightbox jqueryby VisualLightBox.com v6.1